Ugyanolyan emberek, ugyanolyan előítéletek: Sarr regényét minden magyarnak kötelezővé tenném
Mohamed Mbougar Sarr regénye a homofóbiáról legalább annyira aktuális ma Magyarországon, mint Szenegálban, ahol a homoszexualitást a törvény bünteti. Ez amellett, hogy elgondolkodtató, még fontosabb olvasmánnyá teszi az Ugyanolyan Emberek című regényt.
Ha valaki a kortárs szépirodalom iránt érdeklődik, és valami igazán különlegesre vágyik, Mohamed Mbougar Sarr könyveit előszeretettel tudom ajánlani. A szerző 2021-ben robbant be az irodalmi köztudatba, amikor megjelent Az emberek legtitkosabb emlékezete című regénye, amiért Goncourt-díjat kapott. Ez nem csoda, a szenegáli származású francia író minden második mondata a szépirodalom lényegét ragadja meg.
Bármelyik oldalon csapjuk fel ezt a könyvet, találunk benne két-három olyan kifejezést, melyektől a lírai lelkűek felsírnak a gyönyörtől, a filozofikus alkatok pedig napokra elegendő muníciót kapnak gondolkodásra. Persze a történet is kellően izgalmas, így azok számára is kiváló olvasmány, akik kevésbé jártasak az irodalomban, vagy éppen más műfajok kedvelői. Szerintem mégis abban köszön vissza a francia irodalmi díj, ahogy, nem feltétlenül abban, amit Sarr írt, de Az emberek legtitkosabb emlékezete felkerült a top 10 kedvenc olvasmányom közé.
Így nagyon boldogan rohantam a könyvesboltba, hogy megvegyem az Ugyanolyan emberek című regényét, amelyet az író ugyan korábban írt, mint Goncourt-díjas művét, itthon később fordították le és adták ki. (Az eredetileg 2018-ban De purs hommes címmel megjelent francia nyelvű regény a Park Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben Balla Katalin fordításában.)
Erre a regényre is igaz, hogy minden második mondatát ötször kell újraolvasni, hogy a halandó agyunk felfoghassa azt a halhatatlan szépséget, amit az író pár egyszerűnek tűnő mondatba csomagolt. Viszont rajongásom középpontjában már nem csak a lenyűgöző fogalmazás áll. A történet is. Számomra ez a könyv Az emberek legtitkosabb emlékezeténél is fontosabbá vált.
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért. A cikk írása közben rájöttem, hogy talán az lehet a magyarázat, hogy a 2025-ös itthoni helyzetben olyan párhuzamok fedezhetők fel, amik által a szenegáli kultúra már nem tűnik annyira idegennek – és sajnos nem a sokszínű művészetükre, gazdag zenei és tánchagyományaikra gondolok, hanem a szenegálban tetten érhető homofóbiára.
Ugyanis Az Ugyanolyan emberek a homoszexualitás körüli előítéleteket, elutasítást és gyűlöletet igyekszik feltárni.
Fontos megjegyezni, hogy Szenegálban a homoszexualitás illegális, és a társadalmi hozzáállás általában negatív az LMBTQ+ közösséggel szemben. A vallási (főként iszlám) értékek erősen befolyásolják a közvéleményt, ami diszkriminációhoz, megbélyegzéshez és erőszakhoz vezet. Sarr regénye éppen ezt a társadalmi kontextust ábrázolja, feltárva a homofóbia mélyen gyökerező természetét.
A regény narrátora, Ndéné Géjé harmincas éveiben járó irodalomprofesszor, aki egy dakari egyetemen tanít. A korábban zavartalan élete repedezni kezd, amikor egyik nap kiderül, hogy egyetemén többé nem oktathat homoszexuális szerző által írt irodalmi művet. Kiderül, hogy a szenegáli társadalmat felkavarta egy videó, amiben egy férfit kiásnak a sírjából, testét meggyalázzák, pusztán azért, mert feltételezhetően gór-jigén, azaz meleg volt.
Ahogy a főszereplő, úgy mi olvasóként sem tudjuk ezt a videót egy lapozással magunk mögött hagyni. Ndéné Géjé első ösztönös reakciójától a teljes önvizsgálaton át jut el saját maga megkérdőjelezéséig.
Ennek a belső útnak köszönhetően a könyv az olvasót is belső utazásra invitálja, miközben Ndéné Géj példáján keresztül mutatja be, hogyan épül belénk saját társadalmunk kultúrája,
A regény nyelve lírai és érzékeny, Sarr finom ecsetvonásokkal ábrázolja a karakterek belső világát és a társadalmi környezetét.
Az Ugyanolyan emberek nem csupán egy történet, hanem egy párbeszéd is, amely arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a saját előítéleteinkről és a társadalmi normákról. Fontos és időszerű regény, főleg egy olyan országban, ahol bezacskózzák a bármilyen LMBTQ+ is ábrázoló könyveket, és ahol egy éve még alapvető emberi jog volt, hogy a sokszínűséget Pride-felvonuláson ünnepelhessük, mára pedig ez a cselekvés büntetendővé vált.